Apró szulák
- Részletek
- Kategória: Gyógynövény kat.
- Megjelent: 2014. április 24. csütörtök, 15:45
- Írta: Farády Zsuzsanna
Apró szulák
Az apró szulák vagy mezei szulák (Convolvulus arvensis) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe, a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába tartozó lágy szárú, évelő növényfaj.
Európában és Ázsiában honos, szántók, kertek, útszéli gyomos társulások növénye.
Két változata ismert:
Convolvulus arvensis var. arvensis: Szélesebb levelű.
Convolvulus arvensis var. linearifolius: Keskenyebb levelű.
Bár virágai szépek, gyomnövényként is számon tartják, mivel gyors növekedése miatt a termesztett növényeket megfojthatja. Észak-Amerikában inváziós növénynek számít. Sűrű levélzetével elnyomja a többi növényt, csökkenti a termőföldek hozamát; becslések szerint az USA-ban 1998-ban 377 millió dollárt meghaladó veszteségeket okozott.
Jellemzői:
0,5-2 méteresre megnövő, csavarodó szárú kúszónövény. Kiterjedt gyökérzetének köszönhetően (2,5 éves korára akár 4 méter mélyre lehatolnak) hosszabb száraz időszakokat is képes elviselni. Levelei szív vagy nyíl formájúak, 2-5 cm hosszúak, 1-3 cm-es levélnyéllel. A virágok júniustól szeptemberig nyílnak, tölcsér alakúak, 1-2,5 cm átmérőjűek, 10-15 mm hosszúak, fehérek vagy halvány rózsaszínek, 5 sötétebb rózsaszín sugárirányú csíkkal. A csészéktől távolabb két kis előlevél van. Önmeddő virágait rovarok porozzák. Augusztus és október között érik be magja, toktermésenként 1-4 darab.
Az apró szulák főként gabonanövények és évelő termesztett növények termőterületein okoz problémát. Növényenként átlagosan 600 magot hoz, kompetitív környezetben kevesebbet. A magok 95%-ának héja felkeményedik, áthatolhatatlanná válik az éréskor, így a talajban akár 28 évig is csíraképesek maradnak. Egyetlen 5 cm-es függőleges gyökérdarabból képes regenerálódni, újrahajtani. Ha egy területen megjelenik, a vegetatív terjedés is számottevő, évente 3 métert képes sugárirányban szétterjedni.
Hatóanyaga: Gyantaglikozidokat (glikoretineket), különböző cserzőanyagokat tartalmaz.
Gyógyhatása:Nagyobb dózisban a gyantaglikozidok miatt hashajtóként használható, de napjainkban alig használják. A homeopátiában hátfájás
Évelő növény. Gyökértörzséből fejlődnek az egyszerű vagy elágazó, 10-30 cm hosszú, kívül szürkés, belül fehér, 2-3 cm vastag gyökerek. Szára 80-120 cm magas, tövénél fásodó. A levelek szórt állásúak, 3-5 karéjosak, bársonyosan szőrösek. A virágok júliustól szeptemberig nyílnak, színük fehér vagy halvány rózsaszín. Termése 15-20 cikkekre tagozódó szőrözött korong résztermésből áll (ún. papsajt termés).
A fa felhasználandó részeit júniusban gyűjtik. (A kellemes illatú virágokat és a rajtuk lévő pergamenszerű murvaleveleket is használják gyógyászati célokra.) A betakarítás idejének megválasztása nagyon fontos, mert sem a még zárt bimbó, sem a túlnyílott virág nem alkalmas jó minőségű alapanyagnak. A szedéskor már teljesen kinyílt virág száradáskor széthullik, ezért a virágokat röviddel a kinyílásuk után gyűjtik, mert az első három napon adják a leghatékonyabb teafüvet. Szedés után rögtön és gyorsan meg kell szárítani. Ez történhet a levegőn, vagy 40 fokos, nyitott ajtajú sütőben. A hársfavirágot apróra vágva, jól záródó edényben, fénytől és nedvességtől védve kell tárolni.
